„Azt mondták a kiküldöttek (apostolok)apostolok az Úrnak, hogy ‘Növeld a hitünket!’ Az Úr így felelt, ‘Ha olyan kicsiny hitetek lenne, mint egy mustármag, azt mondhatnátok ennek a fügefának, ‘Szakadj ki, és ültettess vissza a tengerbe’, és az engedelmeskedne nektek. Ha egyikőtöknek van egy szolgája, aki szánt, vagy juhokat őriz, s bejön a mezőről, azt mondjátok neki, hogy ‘Most gyere, ülj le ide, és egyél’? Nem, azt mondjátok,’Készítsd el a vacsorámat, vedd föl a munkaruhádat, és szolgálj, amíg be nem fejeztem a vacsorámat; azután ehetsz és ihatsz.’ Megköszöni-e majd a szolgának, hogy az megtette amit mondott neki? Nem! Ugyanígy van veletek is – amikor mindent megtettetek, amit mondtak nektek, azt kellene mondanotok, ‘Közönséges szolgák vagyunk csupán, mert csak a kötelességünket tettük meg’” (Lukács 17:5-10 CJB)
„Igen! Mondom nektek, ha valaki szívében nem kételkedik, hanem bízik abban, hogy megtörténik, amit kimond, azt mondhatja a hegynek,’Menj, és vesd magad a tengerbe’, és meg lesz neki az. Ezért azt mondom nektek, bármit is kértek imában, higgyétek, hogy megkapjátok, s a tiétek lesz az „(Márk 11:23-24 CJB).Egy népszerű tanító, akire gyakorta úgy utalnak, mint a Hit-mozgalom „atyja” (vagy „nagypapája”), azt mondta, miután meggyógyult egy gyógyíthatatlan vérbetegségből, hogy Isten ezekkel a szavakkal hívta el, „menj és tanítsd hitre a népemet”! Azonban, több különböző elképzelés is van arról, hogy mit jelent a „hinni” Istenben.
Sok keresztényt úgy tanítanak, hogy a betegség, a szegénység, és a kudarc, a hitetlenség következménye. Ők abban hisznek, hogy sokkal bővölködőbb, sikeresebb és egészségesebb életet élhetnének, ha nagyobb hitük lenne, vagy sokkal hatékonyabban tudnák gyakorolni. Az effajta tanítás már majdnem természetfölötti választ ad a körülmények negatív voltára, és minden nehézséget az Ördög számlájára ír. Az sejteti, hogy ami a hit útjában áll, az nem más, mint a tulajdon hitetlenségünk. Ezért, ez az elmében dúló csata arról szól, hogy pozitív megvallásokkal ellene kell menni minden felmerülő negatív gondolatnak és kételynek, akármilyen próbával is néz szembe az illető. Erről hiszik, azt, hogy a „hit” gyakorlása. E tanítás néhány támogatója, még az „Isten akarata” kijelentést is elutasítja, mert szerintük azt jelenti, hogy kételkedünk, vagy bizonytalanok vagyunk abban, amit kértünk az Örökkévalótól. Ez azonban, azzal a veszéllyel járhat, hogy sokkal inkább a hitben hiszünk, semmint Istenben.
Honnan származik a „hit”? Az emberből, ami által képes magában kellő mennyiségű pozitív gondolatot felgerjeszteni, hogy legyőzzön bármilyen, egyébként „logikusan hangzó” kételyt? Ezt könnyen beazonosíthatjuk a tanítványok Jézusnak szóló kívánságával: „Növeld a hitünket!”
A hitetlenekről ezt mondta Jézus: „Az egyetlen olyan hely, ahol a prófétát nem tisztelik, az a lakóvárosában, rokonai között és a saját házában található. ‘Ezért, nem is cselekedett ott semmilyen csodát, azon kívül, hogy rátette néhány betegre a kezét, s azok meggyógyultak. El is csodálkozott a hitetlenségükön’” (Márk 6:4-6 CJB).
Természetesen, tisztában vagyunk azzal, hogy sokkal többet tud tenni értünk az Örökkévaló, mint amit kérünk, vagy várunk, és miért is korlátoznánk Őt ebben?
„Most Annak, Aki a bennünk működő ereje által messze felülmúlja kéréseinket, vagy képzeletünket, dicsőség
legyen a Messiási Közösségben (egyházban) és a Messiás Jesuában (Jézusban) nemzedékről nemzedékre mindörökre! Ámen” (Ef. 3:20-21 CJB).
E versek alapján, sok keresztény azt feltételezi, hogy hitetlenségükkel korlátozzák az Örökkévalót, de Isten hatalmas, és mindig, minden dolgot akaratának és céljainak megfelelően működtet. Rajtunk a felelősség, hogy imáinkat és közbenjárásunkat egységbe hozzuk az Ő akaratával, ami által bizalommal várhatjuk akarata szerinti válaszát.
Lázár két nővére Jézus sok csodáját látta, és szomorúak voltak, mert a testvérük megbetegedett, majd meg is halt. Jézus nem érkezett meg idejében, hogy meggyógyítsa a testvérüket: „Márta ezt mondta Jesuának, ‘Uram, ha itt lettél volna, nem hal meg a testvérem. Most mégis tudom, hogy bármit is kérsz az Örökkévalótól, Ő megadja Neked’” (Jn. 11:21-22 CJB). És Isten föltámasztotta Lázárt, mert az volt a célja, hogy e körülmény által bemutassa Jézus hatalmát a halál fölött.
Észben tartva mindezt, a bibliai hit lényege nem az, hogy meggyőzöm magamat a lehetetlenről – ez nem a pozitív gondolkodás. A bibliai hit, Isten Beszédének tekintélyén nyugszik, és az Ő Szavának hallásából és megértéséből származik. „Ezért a hit hallásból származik, a hallás pedig a Messiásról szóló üzenet hirdetése által” (Róma 10:17 CJB).
Ha azt mondja nekem Isten, szóljak ennek a hegynek, vagy fügefának, hogy szaggassák ki magukat és ugorjanak a tengerbe, akkor az nem azért következik be, mert képes vagyok meggyőzni önmagamat a lehetetlenről, hanem Isten Beszédének tekintélye által. Ha nem a helyes irányban gyakorlom a hitemet, mert nem Isten akaratán nyugszik, akkor nincs az pozitív gondolkodás mennyiség, amely által ez megtörténhet. És ha hit által nagy dolgokat is érek el, a szavamra még a hegy is beleveti magát a tengerbe, mert Isten azt parancsolja, hogy ezt mondjam – akkor is csak egy gonosz szolga vagyok, aki azt cselekszi, amit megparancsoltak neki. Ezért válaszolta tanítványainak Jézus, amikor a hitük növelésére kérték Őt, hogy ha csak egy mustármag méretű hitük is lenne, lehetetlen dolgokat is képesek volnának elérni, mivel azonban csak annyit tesznek, amennyire parancsot kaptak, ismerjék el, hogy ‘Gonosz szolgák vagyunk, akik csak a kötelességüket teljesítették ‘.
Isten Beszéde iránti engedelmességre és hűségre hívott el bennünket az Örökkévaló. A hit és a hűség elválaszthatatlanok egymástól. Ha bármit is teszünk Beszéde ellen, vétkezünk (vö. Róma 14:23). A bibliai hit csak annyit jelent, hogy Isten elhívásának, és előre eltervezett akaratának engedelmeskedni: „Mert Isten alkotása vagyunk, a Messiás Jesuában való egységben, az Isten által számunkra előre előkészített jó cselekedetek végrehajtására” (Ef. 2:10 CJB).
Azt mondta nekünk Isten, hogy mindenki meggyógyul valamennyi betegségéből? Avagy mondta-e, hogy minden halott feltámad Jézus Krisztus Nevében? Sajnos, sok juhnak öltözött farkas „szolgál”, aki nagy sleppet húz maga után csodákról és gyógyulásokról szóló hírverés által, amelyek látszólag hitelesítik tanításaikat. De nem a csodákban, illetve azoknak hiányában kell hinnünk, mert a valódi hit nem más, mint az Isten Beszédébe vetett bizalom. Valójában, a jelek és a csodák félrevezethetik az embereket:
„Ha egy próféta, vagy más támad közöttetek, aki álmában üzenetet kap, és jelet, vagy csodát cselekszik, és ez a jel, vagy csoda abból származik, hogy előzőleg azt mondta, ‘Kövessünk más isteneket, akiket nem ismertek, és szolgáljuk őket, ne hallgassatok arra prófétára, vagy álomlátóra. Mert ADONÁJ, a ti Istenetek vizsgál titeket, vajon tényleg szeretitek-e teljes szívetekkel és valótokkal ADONÁJT, a ti Isteneteket. Kövessétek ADONÁJT, a ti Isteneteket, féljétek Őt, engedelmeskedjetek micváinak, hallgassatok arra, amit mond, szolgáljátok és ragaszkodjatok hozzá, és azt a prófétát, vagy álomlátót meg kell ölni, mert lázadást szított ADONÁJ, a ti Istenetek ellen, Aki kihozott benneteket Egyiptomból, és megszabadított a rabszolgasorból; hogy lecsábítson arról az útról, amelyről azt parancsolta ADONÁJ, a ti Istenetek, hogy azon járjatok. Ezért, szabadítsátok meg közösségeteket e gonoszságtól!” (5Móz. 13:1-5 CJB).
„Amikor eljön az, aki kiiktatja a Tórát, hatalmat kap az Ellenségtől mindenféle hamis csoda és jel bemutatására. Képessé teszi arra, hogy mindenfajta gonosz eszközzel megtévessze azokat, akik a pusztulásba mennek, mert nem fogadták el az igazság szeretetét, amely megmenthette volna őket. Isten ezért átadja őket a tévelygésnek, hogy higgyenek a Hazugságnak. Kárhoztató ítélet lesz a vége mindazoknak, akik nem hittek az igazságban, hanem kedvüket lelték a gonoszságban” (2Thessz. 2:9-12).
Sokan azt gondolják, hogy ha az Evangéliumot jelek és csodák kísérik, akkor többen hisznek majd benne. De jelek és csodák hatására nem változik meg azok gonoszsága és perverzitása, akik a Jézus szolgálatát megerősítő valamennyi bibliai bizonyíték és csoda ellenére sem hiszik el, hogy Isten feltámasztotta Őt a halálból. Ők olyan emberek, akik inkább hajlamosak átadni magukat mindenféle hamis csoda és jel általi megtévesztésnek. Ezek a hamis csodák és jelek nagyon meggyőzőek és hihetőek is lehetnek, – ahogyan a fáraó udvari varázslói is képesek voltak sok, Mózes által bemutatott csodát utánozni – de ők beleszövik és „igazolják” azokat a hazugságokat, amelyekben azok hisznek, akik megvetik az igazság szeretetét.
Jézus nagy tömeget vonzott az általa bemutatott csodáknak köszönhetően, de ezek az emberek nem feltétlenül
voltak hűséges tanítványai:
„Ahogy elmondta ezeket a dolgokat Jézus, így kiáltott egy asszony a tömegből, ‘Áldott az anya, aki téged szült. És táplált!’ Jézus ezt felelte neki, ‘Áldottabb az, aki hallja Isten Beszédét, és engedelmeskedik annak.’
Ahogy nőtt a tömeg, így szólt Jézus, ‘Ez egy gonosz nemzedék, amely jelet kíván, den nem adatik neki más jel, csak a Jónás jele.’” (Lk. 11:27-29).
Jézus a következő példázatot mondta el annak bemutatására, hogy azok, akik nem hisznek Isten kijelentett Beszédében, akkor sem fognak, ha valaki feltámad a halálból (nyilvánvalóan, saját feltámadására utalva).
…”Így válaszolt, ‘Akkor könyörgöm atyám, hogy küldd el Lázárt az én apám házába, mert öt testvérem van.
Figyelmeztesse őket, hogy ne kerüljenek ők is a szenvedésnek e helyére.’ Ezt válaszolta Ábrahám, ‘Ott van nekik Mózes és a Próféták; hallgassanak rájuk.’ ‘Nem, atyám Ábrahám’ mondta, ‘ de ha valaki feltámad a halálból, akkor megtérnek.’ Ő így szólt hozzá, ‘Ha nem hallgattak Mózesre és a Prófétákra, akkor az sem győzi meg őket, ha valaki föltámad a halálból” (Lk. 16:27-31).
Egyetlen módszer létezik hitünk növelésére – ez nem más, mint hogy jobban figyelünk Isten Beszédére, szorgalmasan tanulmányozzuk az Írásokat, és folyamatosan megújítjuk az elménket az Ő Beszédének megismerése által (vö. Zsid.2:1; 2 Tim. 3:14-17. A hatékony hit – amely lehet akár oly’ „kevés is, mint egy mustármag” – azt a biztos tudatot jelenti, hogy bármit kérünk Istentől, azt engedelmességben és Isten Beszéde szerint tesszük.
Van a hit területén néhány bizonytalan dolog is. Amikor nem vagyunk biztosak valamilyen cselekedetünkről, hogy nem hitetlenségből tettük-e meg, vagy nem negatív gondolatról van szó, akkor tudakozódjunk az Úrtól, és alázatosan bízzuk az ügyet Isten ellátására, „Ha az Úr akarja, akkor megtesszük ezt, vagy azt…” (Jak. 4:13-14).
Kérhetjük az Urat, hogy változtasson nehéz körülményeinken, de nem mindig teszi meg. A nehézségek, a próbák, a szegénység, sőt még a betegség elviselése sem bizonyítja, hogy hitetlenek vagyunk. Sőt, sokszor pont ezen eszközökkel próbáltatik meg, és edződik a hitünk. Hitből való engedelmességre hívattunk el (Róm. 1:5), és valamennyien elmondhatjuk miután megtettük az Úr akaratát, „Semmirekellő szolgák vagyunk, mert csak a kötelességünket tettük.” Ez a hűség.
Az eredeti bejegyzést itt olvashatod: Increase our Faith Luke 17:5-10